a cocorosie nem egy régi zenekar, viszont cserébe egészen fiatal. egy testvérpár alkotja, akiknek tagjai szinte regénybeillően orvul el lettek választva egymástól, hogy aztán ismét egymásra találjanak, alapítsanak egy zenekart. mivel az egyiküket coco-nak, a másikukat rosie-nak hívják így adta magát a lehetőség hogy a zenekar neve cocorosie legyen. 2004-ben kiadták az első lemezüket, aminek la maison de mon ręve a címe, nem forradalmi valószínűleg, de ebben az indie-folk-mittoménmiylen stílusban mindig boldogság ha már pár hang alapján be lehet azonosítani egy zenekart. itt pedig ez áll fent, a cocorosie infantilis, vidám de ugyanakkor mélyen szuicid hangulatú zenéje mindenképp hatással van az emberre. az effektek okos használata szintén igazán különlegessé teszi őket, ez a különlegesség még úgy is megvan hog mára a harmadik lemezüknél tartva játszák el ugyanezeket a trükköket, a változás annyi hogy több a hagyományos, akár hiphopos ütem a zenéjükben. a minőség végig ugyanaz maradt. hog miért la maison de mon ręve a kedvencem az a szokásos "az első lemez mindig menőbb" hozzáálláson túl pont eben keresendő: az akusztikus gitár haználata és a kevésbé egyértelmű slágerek kicsit jobban állnak nekik. a felhígult 2000-es években igazán örömteli esemény ha ilyen szinten hibátlan lemezzel találkozik az ember, az meg hogy et a szintet folytatni is tudták mégjobb érzés. kár hogy ezt a zenei média nagyrséze nagy ívben leszarja.
2008.01.31. 14:54 megmondó
mindenidőklegfaszábblemezei
cocorosie - la maison de mon ręve
a cocorosie nem egy régi zenekar, viszont cserébe egészen fiatal. egy testvérpár alkotja, akiknek tagjai szinte regénybeillően orvul el lettek választva egymástól, hogy aztán ismét egymásra találjanak, alapítsanak egy zenekart. mivel az egyiküket coco-nak, a másikukat rosie-nak hívják így adta magát a lehetőség hogy a zenekar neve cocorosie legyen. 2004-ben kiadták az első lemezüket, aminek la maison de mon ręve a címe, nem forradalmi valószínűleg, de ebben az indie-folk-mittoménmiylen stílusban mindig boldogság ha már pár hang alapján be lehet azonosítani egy zenekart. itt pedig ez áll fent, a cocorosie infantilis, vidám de ugyanakkor mélyen szuicid hangulatú zenéje mindenképp hatással van az emberre. az effektek okos használata szintén igazán különlegessé teszi őket, ez a különlegesség még úgy is megvan hog mára a harmadik lemezüknél tartva játszák el ugyanezeket a trükköket, a változás annyi hogy több a hagyományos, akár hiphopos ütem a zenéjükben. a minőség végig ugyanaz maradt. hog miért la maison de mon ręve a kedvencem az a szokásos "az első lemez mindig menőbb" hozzáálláson túl pont eben keresendő: az akusztikus gitár haználata és a kevésbé egyértelmű slágerek kicsit jobban állnak nekik. a felhígult 2000-es években igazán örömteli esemény ha ilyen szinten hibátlan lemezzel találkozik az ember, az meg hogy et a szintet folytatni is tudták mégjobb érzés. kár hogy ezt a zenei média nagyrséze nagy ívben leszarja.
a cocorosie nem egy régi zenekar, viszont cserébe egészen fiatal. egy testvérpár alkotja, akiknek tagjai szinte regénybeillően orvul el lettek választva egymástól, hogy aztán ismét egymásra találjanak, alapítsanak egy zenekart. mivel az egyiküket coco-nak, a másikukat rosie-nak hívják így adta magát a lehetőség hogy a zenekar neve cocorosie legyen. 2004-ben kiadták az első lemezüket, aminek la maison de mon ręve a címe, nem forradalmi valószínűleg, de ebben az indie-folk-mittoménmiylen stílusban mindig boldogság ha már pár hang alapján be lehet azonosítani egy zenekart. itt pedig ez áll fent, a cocorosie infantilis, vidám de ugyanakkor mélyen szuicid hangulatú zenéje mindenképp hatással van az emberre. az effektek okos használata szintén igazán különlegessé teszi őket, ez a különlegesség még úgy is megvan hog mára a harmadik lemezüknél tartva játszák el ugyanezeket a trükköket, a változás annyi hogy több a hagyományos, akár hiphopos ütem a zenéjükben. a minőség végig ugyanaz maradt. hog miért la maison de mon ręve a kedvencem az a szokásos "az első lemez mindig menőbb" hozzáálláson túl pont eben keresendő: az akusztikus gitár haználata és a kevésbé egyértelmű slágerek kicsit jobban állnak nekik. a felhígult 2000-es években igazán örömteli esemény ha ilyen szinten hibátlan lemezzel találkozik az ember, az meg hogy et a szintet folytatni is tudták mégjobb érzés. kár hogy ezt a zenei média nagyrséze nagy ívben leszarja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zs 2008.04.24. 17:44:32