az oasis egy olyan együttes amit soha nem sikerült megértenem. ott vannak ugyebár gallagher braderék, akikben minden megvan ami szórakoztató lehet: iszonyatosan menők, valódi paraszt munkások akik valószínűleg a szarásról szoktak beszélni a legtöbbet, meg talán a sörről. akkor itt van ez a zene amit csinálnak: felháborítóan jól szól ha akarják, mindketten igazán kellems orgánummal rendelkeznek - tulajdonképpen a legtöbb számuk olyan mitnha soundtracket terveztek volna a középforgalams utcán, cigizve történő sétálláshoz. ugyanakkor van egy nagy bajuk: most hogy már a sokadik lemezüket adátk ki, talán össze lehetne szemezni a diszkográfiájukból egy telejsne fullos cd-t. ráadásul a lemezeiken olyan nagy a kontraszt a király és a szar számok között hogy még a két hivatalos csúcsalbumukat is komoly erőfeszítés végighallgatni.

és akkor hallgassátok meg ezt a dalt, lehet róla rosszat mondani? kár hogy ilyet is csak keveset hoztak össze.