things you don't have to know about music

namost itt egy olyan zenekarról lesz szó ami nem érdemes arra hogy leszarozzam. hogy miért? mert a coldplay végülis nem szar. sokkal komolyabb hibája van ennél: teljesen jellegtelen. számomra tényleg óriási talány az hogy anglia, ahol azért akad sok sok szintes zenekar, -sőt, ezek közül jópár igazán népszerű is- hogy tudta felkapni a holdvilágképű chris martint és sleppjét. a számaik a legtöbb esetben teljesen egyformák, lemezek óta ugyanazt a langyos, egy másodpercre sem izgalmas zenét tolják az emberek pofájába már lemezek óta, martinnak ráadásul olyan énekhangja van mintha valami dawnkórossal akarnának áriáztatni. mégcsak arra sem jó hogy felidegesítsen hogy mennyire borzasztó ez - szemben a rajongás ami körülveszi, na az már idegesít eléggé. minden trendi magazin szerint ők a definitív brit zenekar. hát pedig kurvára nem.
viszont ez a szám valamiért tetszik. nem is tudom miért, talán a gitár vicces hangzása hozza (ja hogy itt hallani az említett hangszert), vagy hogy kivételesen jó refrénje van. nyilván ezt sem lehet hosszan egymásután sokszor hallgatni, deválogatásalbumra úgy elfér hogy akár a jobb pillanatok között is említhetjük.



coldplay - in my place