léteznek zenék amik igenis csak helyzethez kötötten jók. a sigur rós ennek a mestere, egy verőfényes nyári napon eszembe sem jutna meghallgatni tőlük bármit is, ám ősz végétől nagyon masszívan rájuk tudok fagyni. a rajongásom egy másik esetben is fel tud irántuk lángolni: a sokat fikázott vanília égbolt igenis egy remek film, és ebben bizony szerepel a sigur rós njosnavelin szerzeménye is. (igen, lehet csaholni hogy nézzem meg az eredeti spanyol filmet mert az jobb, de egyrészt abban fix hogy nincs radiohead, rem, vagy akár sigur rós ezért leszarom, másrészt ez bizony egy zeneblog így nem kötelességem behatóan ismerni bármi mást is. a zenét sem mondjuk.) tehát most belinkelek egy filmes képekkel összehozott videót, mert ez egy igazán jó szám. olyannyira, hogy szerintem nagyon kevés számot hallgattam meg egyszerre ennyiszer egymás után életemben mint ezt itt. zokogjatok ti is.





sigur rós - njosnavelin